• Mindig, Mindenben Jó

    Mindjárt este nyolc. Ülök a kanapén, és ráveszem magam, hogy kijelentkezzek a munkahelyi gépről. Reggel hétkor léptem be. Olyan határidős munkám van, ami úgy tűnik nem lesz kész időre, vagy legalábbis nem 100%-ban jól. Pár éve elmúltam 40, de most először fogok úgy kiadni valamit a kezemből, hogy tudom, nincs teljesen rendben. Persze ki fogom javítani, de az már határidőn túl lesz. ÉS NEM ÉRDEKEL!

    Akármit csinálok, azt jól csinálom. Vagy csak olyat csinálok amiben jó vagyok? Ez persze nem mindegy, de sok év önismeret, és tanulás után, azt már be merem vallani, hogy attól hogy valamit jól csinálok, nem feltétlenül szeretem. Sőt! Nagyon kevés időm marad arra amit szeretek, mert túl sok energiát fektetek abba, hogy jól csináljam azt is, amit nem szeretek. Ezt már tudom egy ideje, és ezért szépen lassan – lassan, mert biztonsági játékos is vagyok – változtatok. Ennek eredménye az is, hogy megengedjem magamnak azt is, hogy ne érdekeljen, ha valami nem tökéletes. A következményekkel meg majd foglalkozom, ha lesznek. Most csak kikapcsolom a gépet.

    Ez nálam úgy kezdődött, hogy már iskolában mindenben jó voltam. Szerettek a tanárok, ritkán tettem vagy mondtam olyat, amivel megbotránkoztattam őket. Egyet – kettőt persze igen, a sok – sok év alatt, de emlékszem is mindre, és még mindig szégyellem magam érte.

    Gimnáziumban ez folytatódott. Amelyik tanárhoz bementek a szüleim fogadóórára – kivéve a törit – mindenki azt mondta ilyen irányban kell továbbtanulnom, mert az ő tantárgyában jó vagyok. És közben volt amit utáltam, dehát ha azt mondták jó vagyok, akkor jó vagyok!

    Végül semmiben sem voltam kiemelkedően jó. A bizonyítványom sem volt tökéletes közelsem, de mindenki úgy emlékszik rám – a tanárok, és mint a 25 éves érettségi találkozón kiderült  néhány osztálytársam is akivel erről beszélgettem –  hogy jó tanuló voltam.

    Már tudom, hogy csak abban vagyok igazán jó, amiben jól is érzem magam. Már nem akarok megfelelni a mindenben jó vagyok címkének, pedig ez egy pozitív címke.

    Te milyen címkének felelsz meg? Tökéletesnek „kell lenned”, vagy rossz gyereknek? Lustának, szorgalmasnak, hisztisnek, higgadtnak, okosnak, butának komolynak vagy osztály bohócának?

    Vágd le a címkéid, ha szúrnak, ha nem éred el keress, segítek!

    e-mail: acsadel1@gmail.com, egyensuly@gmail.com

    Telefon: +36 20 356 0701

  • Perspektíva váltás = lehetőség

    A perspektíva váltás nem azt jelenti, hogy próbáld meglátni a rosszban a jót. Nem a régi „Minden rosszban van valami jó is!“ mondás mai, divatos kifejezése. Nem hiszek ebben a mondásban, viszont azt gondolom minden nehézség esetében meg kell néznünk a helyzetünket más szemszögből, ezzel lehetőséget adva magunknak arra, hogy lássuk a lehetőségeinket, ezzel a saját tempónkban, és a saját megoldásunkkal oldjunk meg egy próblémát.

    Nem hiszek a hamis optimizmusban sem, ami rossz, az rossz, de ez nem jelenti azt, hogy abban kell maradnunk, nincs kiút. Ha máskép nézzük, más ötletek, lehetőségek kerülhetnek felszínre, amik segítenek kimozdítani a megoldhatatlannak tűnő helyzetekből. Ráadásul nem egy kívülálló ötlete, jótanácsa alapján indulunk el, így a megoldás biztosan a sajátunk, a magunknak megfelelő lesz.

    Ha nem akarsz jótanácsot, de szeretnél más szemszögből ránézni a problémára, és megtalálni a saját megoldásod, keress minket bizalommal!

  • Egyensúlyban?

    Neked mit jelent az egyensúly? És mit jelentett négy hónappal ezelőtt? Egyensúlyban lenni akkor sem volt könnyű, ma viszont sokmindenkinek nehéz.

    Négy hónapja, ha a mérleg, aminek egyik oldalán a „jó napok”, másik oldalán a „rossz napok” voltak vízszintesen állt, akkor is hajlamosak voltunk azt gondolni, valami nincs rendben, nincs egyensúlyban. Csak akkor voltunk elégedettek, ha éppen jó napunk volt, vagy ha a „jó napok” jelentős túlsúlyban voltak. Ennek oka, hogy a rosszat sokszor súlyosabbnak érezzük, mint amilyen valójában, a jót meg nem értékeljük eléggé, természetesnek vesszük. Erre sajnos én is hajlamos vagyok.

    Ma nem kell, hogy vízszintesen álljon a mérleg, nem baj, ha egy kicsit a „rossz napok oldalára billen, hiszen a félelem valamilyen formában nap mint nap jelen van, és a félelem a legerősebb és szerintem a legrosszabb rosszérzésünk.

    Ki mitől kerül újra egyensúlyba, vagy mitől marad egyensúlyban? Egyáltalán mit jelent az egyensúly? Lelki egyensúlyt, anyagit? Egyensúlyban lenni ugyanaz, mint kiegyensúlyozottnak lenni? Kérdésből is ezret tudnék feltenni e témában, választ pedig annyifélét kapnék, ahányan válaszolnak.

    Van akinek az jelenti az egyensúlyt, ha nincs egyensúlyban, folyamatosan mozog, cselekszik. Megőrül, ha meg kell állnia. Ha pihen, akkor is aktívan teszi. A vakáción várost néz kifulladásig,  a strandon röplabdázik, fagyizik, koktélozik, fürdik. Szinte fölösleges a strandlepedő, vagy a nyugágy. Megőrül attól, ha nincs mit csinálni. Ha megáll egy kicsit, kétségbe esik, azt hiszi, valami baj van. Nem érti, hogy képes valaki nyugodtan eltölteni egy hétvégét otthon, kertészkedve, vagy tévét nézve, vagy akár egy könyvvel a kezében.

    Merthogy ez egy másik típus. Olyan, aki szeret egyedül lenni, csendben. Attól érzi magát egyensúlyban, ha nincsenek nagy változások, nincs túl nagy zaj körülötte. Szereti a csendes, de meghitt légkörű családi, vagy baráti beszélgetéseket. Ez a típus az, akit az első típus döbbenten néz, hogy hogyan képes egy egész napot a vízparton ülve, olvasva eltölteni, egy kevés hűsítő fürdéssel megtörve a mozdulatlanságot.

    Akadnak, akik azt gondolják nincsenek egyensúlyban, de ha változtatnak, akkor rájönnek, hogy mégiscsak úgy volt jó ahogy volt, ezért visszatérnek eredeti, megszokott egyensúlytalannak hitt menetrendjükhöz. Sokan egyik típushoz sem tartoznak, vagy akár a két- három típus keverékétől érzik jól magukat.

    Mindegy hogy hullámvasút, hinta, vagy egy széles, párnázott ablakpárkány az, amin ülve jól érezzük magunk, a lényeg, hogy a lehető legtöbbet üljünk rajta!

  • Megszületett

    Kedves Olvasó!

    Örülök, hogy végre írhatok arról, hogy megszületett négyünk egysége, egyensúlya! Négyen négyfélék vagyunk, de mégis egyformák. Egyformák abban, hogy felfedeztük, milyen csodás dolog segíteni. Segíteni azoknak, akiknek a mi tudásunk, és programjaink a legjobbak. Kívánom Neked, kedves Olvasó, – és magunknak is – hogy sokáig élvezd az egyensúlyt, amit nyújthatunk, amit Tőlünk megtanulhatsz.

    Szeretettel: Az Egyensúly kis csapata